valo életett értem, más részröl, a dolgokban valo okoságot, az értelmes. és jeles maga viselést.
A görög nemzet leg inkáb respublica formára élvén, a szabadságokra annyira vigyáztanak. hogy mindnyájan egy mást. egy aránsunak tartották, az ö köszönetek, betsületböl és baráttságbol állot, aromaiak hasonlo képen tselekedtenek, a nap keleti országokban lévö népeknek udvariságok inkáb meg egyezet amiéinkel, ökk nagyob tisztelettel valának a fellyeb valokhoz, és azokot uroknak nevezték akiket tisztelni akartak, és magokot meg hajtották, a földre le borultak elöttök, eztet nevezi az irás imádásnak.
Az Izraéliták ezen szokást követték, még minek elötte királyok lett volna, apátriárkák idejétöl fogvást; ezen szokást, hihetö. hogy a szomszédságokban lévö népektöl vették vala bé, nem is vala paraszttság közöttök egymást te s’tuzni. régenten mind igy beszélettek, valamint még mostanában is vannak ollyan országok, ahol a szokásban vagyon. rend szerént mikor egy mást köszöntötték, meg is tsokolták, egy mást, mi a süveget tiszteletböl le veszük, ök pediglen mezitelen lábal mentenek bé a szent helyekre. és a süveg levétel. nálok gyázt jelentett.
A ruth, Abigail, és ajudith példájokbol láttyuk, hogy mi formában köszöntötték egy mást. valo hogy ezek aszszonyok valának, a kik természet szerént hizelkedöbbek a férfiaknál, abeszédgyekben ök értelmes hasonlatosságot elegyitettek, az ö nyelvek. igen is szemérmetes, noha más féle képen. mint sem a mi nyelvünk. példának okáért, ök nem mondották ki avizeletet, hanem azt láb viznek nevezték, és azt a részt. amelyet ki nem akarom nevezni, ök tzombnak hitták, mind azon által amidön a gyermek fogantatásárol, születésiröl, vagy az aszszonyi tenyészetröl vagy magtalanságrol. szollottanak. ollyan szokal éltenek. amelyek nékünk igen világosoknak tettzenek lenni. amint hogy, holmi dolgokot. a férfiakrol,
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 222)